Egy olyan vállalat lett az amerikai tőzsde előző évtizedének legjobban teljesítő szereplője, amelynek létezéséről 2010-ben még az Egyesült Államokban is csak néhány millió ember tudott. Ma viszont már valószínűleg nincs olyan mozirajongó, aki ne ismerné a nevét: ez a Netflix. Ha valaki az előző évtized elején ezer forintért vásárolt a vállalat részvényeiből, részesedése ma már ennek a negyvenháromszorosát éri. Ez messze a legtöbb az ötszáz legfontosabb amerikai részvényt tömörítő S&P 500 indexben, ahol az átlagos növekedés mindössze 190 százalékos volt, szemben a Netflix 4181 százalékával.

Pedig a Netflix már 2010-ben sem csak egy DVD-kölcsönző volt, csak éppen tíz évvel ezelőtt rajtuk kívül még nem sokan gondolták úgy, hogy az interneten keresztül történő videónézés (streaming) idővel a tévézés kihívójává válhat.

A szigorú feleség anekdotája

A vállalatot egy matematikatanár és egy szoftverfejlesztő, Reed Hastings és Marc Randolph alapította 1997-ben. A számos cikkben felidézett anekdota szerint a kilencvenes évek közepén Hastings elfelejtette visszavinni egy videotékába az Apollo 13 című filmet, és ezért 40 dolláros késedelmi díjat kellett fizetnie. Mivel tartott attól, hogy a felesége mit szól majd ehhez, és biztos volt abban, hogy lehet ezt jobban is csinálni, elkezdte tervezgetni, azt, ami később a Netflix lett.

Bár alapítótársa később cáfolta ezt a történetet, az biztos, hogy a Netflix a videotékapiacnak pont ezekre a gyengeségeire játszott rá: a DVD-k visszajuttatásának kényelmetlenségét és a késedelmi díjat iktatták ki. Igaz, első körben csak az előbbit, azzal, hogy a filmeket interneten lehetett megrendelni, és postán visszaküldeni, ami abban az időben elég meghatározó kényelmi szolgáltatásnak számított.

Nem filmenként kértek pénzt

A következő forradalmi lépésük az volt, hogy ügyfeleiknek lehetővé tették a havi előfizetést. Azaz a DVD-kért ettől kezdve nem egyesével kellett kifizetni a díjat, hanem havidíj ellenében a vevők annyi filmet nézhettek meg az előfizetési időszakban, amennyit csak akartak. Ráadásul nem sokkal ezt követően a késedelmi díjat is eltörölték, ami nagyon népszerűvé tette őket a filmrajongók körében.

Az előfizetők száma dinamikusan nőtt, a cég azonban még jó ideig veszteségesen működött, ami miatt a 2002-es tőzsdei bevezetés sem volt hatalmas siker. Az alapítók azonban egy sokkal ambiciózusabb vízióval vágtak bele a Netflixbe ahhoz képest, ahol ekkor a vállalat tartott. Hastings egy interjújában azt nyilatkozta, hogy már eleve azért nevezték el Netflixnek a cégüket, mert a kezdetektől az volt a tervük, hogy teljesen internet alapúra helyezzék a filmkölcsönzést.

Elsőként léptek

A cég történetének egy fontos fejlesztése volt, amikor elkezdtek egy algoritmussal személyre szabott ajánlatokat gyártani a korábbi rendelések alapján, és ezzel bombázták ügyfeleiket. Ez nagy előny volt a kábeltévékhez képest, utóbbiak ugyanis nem tudtak (és azóta sem tudnak) személyre szabott ajánlatokat adni, ugyanazt vetítik mindenkinek. A Netflix újítása így hiába volt viszonylag drága, egyre többen értékelték és fizettek a szolgáltatásért. Az ágazatban elsőként a vállalat azt is lehetővé tette, hogy a vevők ingyen teszteljék a szolgáltatást egy 30 napos díjmentes próbaidőszakkal. A felhasználók pedig ezt is értékelték: már a kezdetektől 80 százalék felett volt azoknak az aránya, akik az ingyenes időszak után előfizetők lettek, később pedig ez 90 százalék fölé emelkedett.

Az ágazatot megreformáló innovációknak köszönhetően 2006-ban már több mint 6 millió előfizetőjük volt, és közel tíz év után nyereségesre fordult a vállalat eredménye is. Az igazán nagy – és sokak számára épp a profittermelés megindulása miatt meglepő – újítást azonban csak ekkor húzta meg a Netflix. 2007-ben bevezették első streaming szolgáltatásukat, a Watch Now-t, azaz elkezdtek interneten keresztül, fizikai adathordozó nélkül filmeket kínálni a felhasználóiknak. Mindezt egy olyan időszakban, amikor ez abszolút őrültségnek tűnt, az internetszolgáltatás minősége ugyanis még nem tette lehetővé, hogy az ilyen jellegű filmnézés élvezhető legyen.

Teljes profilváltás

Eleinte természetesen nem is kért ezért pénzt a Netflix, ingyen adták meglévő vevőiknek, de már egy évvel a bevezetés után jelezték: idővel csak ez marad, és a hagyományos DVD-kölcsönzést fel fogják számolni. Az egyértelmű jelzés ellenére sem a piac, sem az előfizetők nem fogadták jól, amikor a vállalat 2011-ben szétszedte a két üzletágat, és leválasztotta a streaminget a DVD-előfizetésekről. Ekkor még mindig sokan kételkedtek abban, hogy az ilyen over-the-top megoldásoknak komoly jövője lenne. De – nagyrészt épp a Netflixnek köszönhetően – az lett. A vállalat teljes mértékben profilt váltott, és 2013-ban elkezdte sugározni első saját gyártású sorozatát, az itthon Kártyavár címen futó House of Cards-ot. A politikai dráma hatalmas siker lett: amellett, hogy komoly nézettséget hozott, 33 alkalommal jelölték Emmy-díjra, és két Golden Globe-ot nyert.

Jöttek a követők

Azóta a Netflix sorra gyártja a tartalmakat, és már nem csak sorozatokat: az első egész estés filmjük 2015-ben jelent meg, és azóta számos további követte, emellett pedig folyamatosan bővítik az elérhető, mások által gyártott filmek körét is. Mivel ezzel párhuzamosan az internetszolgáltatás minősége is dinamikusan fejlődött, mostanra nem kérdés, hogy a streaming a legkényelmesebb módja a filmkölcsönzésnek, így ki is szorított minden mást a piacról, sőt, szép fokozatosan a hagyományos tévészolgáltatás fő kihívójává vált. Mostanra a Netflixnek számos követője lett, és egyre több cég kínál ilyen tartalmakat.

A piac legfontosabb résztvevője azonban a kategória megteremtője maradt, már csak azért is, mert a Netflix időközben túllépett az amerikai piacon, és nemzetközivé vált, ami újabb lökést adott a cég bővülésének. A streaming szolgáltatás bevezetése előtti hatmillió előfizetőhöz képest a társaság ma közel 170 millió előfizetővel rendelkezik, a felhasználók számát pedig az utóbbi három évben sikeresen megduplázta.

2020.01.29.

Olvastad már?

Elköltözik Kínából a mobilgyártás?. . . tovább

Telefonra egyre többet költünk, telefonálásra viszont már nem. . . tovább